Rövidke & Twilightos

Szóval, nyelvtanon gondoltam egyet és megírtam ezt a kis párbeszédet, amit szokásomhoz híven kicsit átírtam. Beszélők: Bella & Edward

Az álomjárók (nagy hirtelenjében nem jutott jobb az eszembe)

- Edward! - Igen? - Szeretlek. - Tudom. Én is. Nagyon. - Velem maradsz? - Örökké. Ezúttal tényleg. - Akkor fogd meg a kezem. - Ez furcsa. Először csinálom ezt. - Én is. - Félek. - Ne félj, szerelmem. Hidd el, nem lesz semmi baj. - Örülök, hogy itt vagy velem. - Én is. - Akkor a mezőnket mutatjuk meg neki. És elmondjuk a múltbéli nehézségeinket. - Igen. - De a végét nem. Ő jobbat érdemel. Talán... - Talán megörökít miket valahogy. - Remélem, jobb véget képzel nekünk, mint ami a valóság. - Reméljünk. Mehetünk? - Igen.  - De várj! Mi a teljes neve? - Stephenie Meyer.

Na, ezt írtam volna.... Remélem, nem nagyon rossz. :) Szia, és kösz, hogy elolvastad! :)

Amit én csak úgy hívok: Emóssztori - I. Fejezet/1

Nem voltam átlagos. De ami azt illeti, különleges sem. Nem voltam se fiús, se csinibabás, és történetesen nem is üldöztem a fiúkat. Persze nem bántam volna, ha van, de ilyen korban még nincs "Nagy szerelem", se semmi ilyesmi, így hát várok. Meg hát nem mintha annyira harcolnának értem a fiúk. De lányból vagyok, nem bánnám hát, ha lenne valaki, akinek tetszek.
Apropó, lányok. Hogy van-e barátnőm? Az az igazi, sutyorsós, mindentelmondunkegymásnak-fajta? Nincs. Nem érzem szükségét, hogy kifecsegjem az életem minden titkát egy olyan személynek, aki bármikor visszaélhet ezzel a bizalommal. Ezen felül viszont van egy-két barátnőm, akikkel néha összejárok, mozizunk, dumálunk, csak a szokásos. Ám az igazán fontos dolgokat megtartom magamnak.
Afiúk viszont már egy más téma. Mármint például az osztálytársaim. Egyrészt mert ők teljesen mások, mint a lányok (és nem csak biológiailag), másrészt viszont velük sokszor jobban érzem magam. Nem mintha ők annyira észrevvenék, hogy ott vagyok. Ők az udvar  korlátjának dőlve ormótlanul röhögnek a disznó vicceken, néha bunyót szimulálnak, gusztustalan dolgokról dumálnak, esetleg, nagyon ritkán egyik-másik bagózik. De ezt inkább sulin kívülre hagyják a tanárok miatt. Egyszer-egyszer "komolyabb" dolgokról is dumálnak (ki tartozik kinek, kinek kell kölcsönbe cigi, ki volt a hét fukarja, milyen doga lesz másnap), de aztán azokat is gyorsan elűzik egy-egy viccel. Ilyen szempontból ők sokkal egyszerűbbek, gondtalanok. Plusz semmi menstruáció. Mázlisták.
A mi osztályunkbanpersze vannak "beosztások" - a bunkó tapló fiúk, akik mindenkin uralkodni akarnak és a "bicepszükön" kívül semmi mással nem tűnnek ki, az őket kiszolgáló csicskák, akik akár még ki is szöknek , hogy kaját, tollat, vagy bármit vegyenek nekik nagyszünetben, hiszen be akarnak vágódni. Aztán persze a lányok között is ott vannak a csinibabák, meg a többiek. Meg persze én.

Üdvözletem!

Üdv itt, a blogomban! Ez más lesz, mint a másik blogom, mert ebben az írásaim lesznek. Hogy miért? Mert újságíró/író szeretnék lenni, és ez egy jó kezdet lenne. És mert azt hiszem, talán van egy szalonképes történetem. De ezt ti döntitek el! Mármint hogy ez szalonképes-e.
Remélem, tetszeni fog nektek!
Aloha! :)